Vízhiány és adaptív vízgazdálkodási stratégiák a magyar-szerb határmenti régióban

A projektet az Európai Unió
társ-finanszírozta

Water shortage hazard and
adaptive water management strategies in the Hungarian-Serbian cross-border region

 
  nincs bejelentkezve

PAI Térképek

A Pálfai-féle Aszály Index (PAI) olyan relatív mutatószám, amely az aszályt - az egész mezőgazdasági év vonatkozásában - egyetlen számértékkel jellemzi, s amely egyaránt kifejezi a párolgási (hőmérsékleti) és a csapadékviszonyokat, utóbbiakat a növények időben változó vízigénye szerint, és a talajvízszint helyzetére is tekintettel van.
1961
2013
Az aszályindex számítási módja és a paraméterek jelölése 1988-tól kezdve használatos. Először az index alapértékét kell meghatározni, majd azt három korrekciós tényezővel szorozva kapjuk meg a tulajdonképpeni aszályindex értékét.

Az index alapértékét a következő képlettel számítjuk:

ahol:
PAI0 - az aszályindex alapértéke (°C/100 mm),
tIV-VIII - a levegő középhőmérséklete az április-augusztusi időszakban (°C),
PX-VIII - az október-augusztusi időszak súlyozott csapadékösszege (mm).


A súlyozó tényező októberben 0,1, novemberben 0,4, decembertől áprilisig 0,5, májusban 0,8, júniusban 1,2, júliusban 1,6 és augusztusban 0,9. Ezek a súlyszámok a csapadéknak az őszi-téli-koratavaszi időszakban felhalmozódó hányadát, illetve későtavaszon és nyáron a növényzet változó vízigényét fejezik ki (hozzávetőlegesen), átlagos hazai vetésszerkezet föltételezésével. Legnagyobb súlya a júliusi csapadéknak van, mert ekkor igénylik a növények a legtöbb vizet, s ráadásul ez a leginkább aszályra hajló hónapunk. Az aszály mértékének árnyaltabb kifejezése érdekében az index alapértékét a következő korrekciós tényezőkkel javítjuk.

A hőmérsékleti korrekciós tényező:

Ahol:
kt - hőmérsékleti korrekciós tényező,
n - hőségnapok (tmax > 30 °C) száma a június-augusztusi időszakban,
n - a hőségnapok számának sokévi országos átlaga a június-augusztusi időszakban, ami 16.

A kt korrekciós tényező bevezetését az indokolja, hogy a párolgás és a növények vízigénye a meleg, sőt időnként forró nyári napokon rohamosan növekszik, s ezt az április-augusztusi középhőmérséklet kellően nem tükrözi.


A csapadék-korrekciós tényező:

ahol:
kp - csapadék-korrekciós tényező,
Tmax - a leghosszabb csapadékszegény időszak tartama jún. közepe és aug. közepe között (d),
Tmax - az előbbinek sokéves országos átlaga, ami 20 nap.

A kp korrekciós tényező bevezetésére azért van szükség, mert a nyári csapadékok időbeli eloszlása nagyon szeszélyes, s így viszonylag nagyobb havi összegek mellett is előfordulhatnak hosszú csapadékmentes vagy csapadékszegény időszakok, amelyek tartama alatt a talaj vízkészlete túlságosan kimerül, s a növényzet súlyosan károsodik. Ez annál is könnyebben bekövetkezik, mert a csapadékszegény időszakban rendszerint nagy a hőség. Ilyen szempontból a legtöbb növényfaj számára kb. a június közepétől augusztus közepéig terjedő 60 nap a legkritikusabb. Csapadékszegény időszaknak az tekinthető, amelyen belül nincs, vagy csak egészen kis mennyiségben hullik eső (egymást követő napokon összesen legfeljebb 5-6 mm).

A talajvízviszonyok számításba vétele:

ahol:
kgw - talajvizes korrekciós tényező,
H - a talajvízszint közepes mélysége a terepszint alatt a november-augusztusi időszakban (m),
H - az előbbinek az adott helyen érvényes sokévi átlaga (m).

A kgw korrekciós tényezőt síkvidéki területek esetében kell alkalmazni. Itt ugyanis a talajvíztükör helyzete (a megelőző évek időjárásától függő periodikus ingadozása) is számottevően befolyásolja a termőtalaj nedvességi állapotát s a növények vízellátottságát. A talajvízszint terep alatti mélységét a helyi domborzati és földtani viszonyok eleve behatárolják, ezért ennél a korrekciónál nem lenne helyes a tárgyévi értéket az országos átlaghoz viszonyítani. A talajvízszint-észlelés bizonytalanságai miatt célszerű a vizsgált meteorológiai állomáshoz legközelebb eső két-három külterületi kút átlagolt adataival számolni, vagy talajvíztérképet igénybe venni. Domb- és hegyvidéken a kgw értéke 1,0.

Az index alapértékéből és a korrekciós tényezőkből az aszályindexet (PAI) a következőképpen kapjuk:



Az aszályindex számítási módjából következik, hogy minél nagyobb az index értéke, annál súlyosabb aszályt fejez ki. Hazai tapasztalatokra támaszkodva az aszály küszöbértékét - egy adott helyen - PAI=6,0-nál célszerű megvonni. Az ennél kisebb értékek aszálymentes évet jeleznek, a nagyobbak az aszály különböző fokozatait, amelyeket a következőképp minősíthetünk:

PAI =
  • 6-8 mérsékelt aszály,
  • 8-10 közepes erősségű aszály,
  • 10-12 súlyos aszály,
  • 12< rendkívül súlyos aszály.